Ha valaki azt hinné, hogy már túl vagyunk a nehezén, és látszik az alagút vége, akkor nagyot téved. Sőt, én egyre pesszimistább vagyok.

De először egy számunkra pozitív hír: megjött a Kormányhivatal döntése.
Több, mint egy hónapja kaptuk az értesítést az Önkormányzattól, hogy a pékség fellebbezést nyújtott be a helyszíni szemle utáni büntetés miatt. Egy 6-7 oldalas levélben jött a döntés és az indokolás. A birtokvédelmi határozattal kapcsolatban olyan szavak szerepeltek benne, mint pl. megváltoztatom, törlöm, így hiába olvastam el többször is, nem jöttem rá, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Egyik panaszostársam is értetlenül hívott, így aztán szégyen, nem szégyen, felhívtuk az Önkormányzatot. És igen! A Kormányhivatal jogszerűnek találta a helyszíni szemlét és a büntetést. Bár még mindig van jogorvoslatra lehetőség, ha jól értelmezem, bíróságon keresztül.
Szégyellem magam emiatt, ilyet még nem éltem át korábban, de most örülök, és remélem, fáj az ellenfelemnek (lassan már ellenségemnek) ez a döntés.

Nade történt más is. Pár hete, egy hétfő este csörgött a telefonom. Egy férfi hívott, hogy ő a pékség új ügyvédje, és szeretnének zajmérést végezni a lakásunkban, beleegyezem-e? Közöltem, hogy a jogi képviselőmmel szeretném ezt először megbeszélni. Úgy határoztunk, hogy nem egyezünk bele, mert mi elfogadjuk a bíró által kirendelt független szakértő véleményét. Másnap visszahívott az új ügyvéd és elfogadta a válaszomat. Én azóta egyre nyugtalanabb vagyok, hogy miért cseréltek ügyvédet és milyen az új? És egyébként is, honnan szerezte meg a telefonszámomat? Ó, igen! Majdnem elfelejtettem, hogy azon a héten volt egy rendkívül csendes éjszakánk: se a gépeket, se a csapkodást nem lehetett hallani, de még a hajnali rekeszhúzkodás is elmaradt. Mondtam is reggel a férjemnek, hogy szerintem az elmúlt éjszaka mértek a pékségben…

Ezennel eljutottunk a harmadik “tárgyaláshoz”. Azért teszem idézőjelbe, mert azt a 20 percet nem lehet annak nevezni. Az ügyvédünk egy közel 100 oldalas szakértői véleménnyel érkezett. Előző este kapta meg a pékség méréséről. (Igen, eltaláltam a dátumot, azon a csendes éjszakán mértek.) Annyit mondott, hogy ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a pékség egyáltalán nem akar megegyezni… De a döbbenet nem is ez, hiszen ezt már sejtettük. Két lakásban mértek, a mellettünk lakóknál! Az egyik az, aki a múltkor megsértődött, hogy az ő lakásában nem mérettünk. Hát, gondolom most nagyon boldog. A másik lakó eddig nem akart részt venni az ügyben, de aláírta nekünk, hogy a birtokvédelmi határozat ellenére továbbra is zajosan működik a pékség, sőt, büntetőjogi felelőssége tudatában tanúskodott. Aztán kiderült, hogy a pékségnek is aláírta, hogy egyáltalán nem zavaró a tevékenységük… Tehát ennél a két lakónál mértek, és természetesen határérték alatti eredmény született. Le vagyok döbbenve. Pontosan tudják, hogy mióta szenvedünk, harcolunk a pékséggel, ők pedig tárt karokkal fogadják a pékségtől érkező mérőket, titkolóznak előttünk. A közvetlen szomszédaink… Mivel vették rá őket? Mert ha nekünk akartak volna segíteni, akkor valószínűleg szólnak róla. Hát ez van. Annyit mindenesetre elértek, hogy a pékség tovább húzhatja az időt.
A tárgyaláson a bíró közölte, hogy ő aznap vette át a szakértői véleményt, bele sem tudott olvasni, így tárgyalásról szó sem lehet, kijelöltük a következő időpontot. Természetesen az már 2014-ben lesz. A pékség ügyvédje annyit mondott, hogy ők nem fogadják el a kirendelt szakértő véleményét, ugyanis a “torka véres”… Mi elfogadjuk.  A következő tárgyaláson ott lesznek a szakértők. Valószínűleg ők sem értenek majd egyet, így elképzelhető, hogy egy harmadik szakértőt rendel ki a bíró. És ez így megy majd a végtelenségig.

Mi pedig továbbra sem alszunk. Szombaton is nagyon zajosak voltak. Mintha külön feladatként kapták volna, hogy csapkodjanak, tologassák alattunk a kocsit. Ma hajnalban a férjem arra ébredt, mintha távolból egy telefon csörgését hallotta volna. Ezután jött némi csapkodás, tologatás alulról. Aztán csend… Aztán megint a jelzés, erre újabb csapkodás… És újra, egészen fél 7-ig.
Hát, itt tartunk. Mi vergődünk a tehetetlenségtől, mert a gyerekek tőlünk várják a megoldást, de eddig hiába. A pékségnek meg valamiért nagyon jól megy, hiszen már a dagasztó pék is többmilliós autóval jár…