Előző bejegyzésesem ott hagytam abba, hogy a lakásunk alatt nyitottak egy pékséget (bolt és üzem egyben).

Néhányan viccesen megjegyezték, hogy de jó, nem kell messze mennünk kenyérért, és a fűtésünk is olcsóbb lesz. Na igen.
Csakhogy a valóság az, hogy este kezdődik alattunk a munka, és reggelig tart. Mennek a gépek. A dagasztónak olyan a hangja, mintha egy helikopter lenne alattunk. Ezen kívül van, ami csattog, kopog. Ha ledobnak egy 50 kg-os liszteszsákot, beleremeg a padlónk, megcsörrennek az edények a konyhaszekrényben. Valamit tolnak, húznak a járólapon, ezt leginkább ahhoz tudom hasonlítani, mintha egy szekrénysort tolnának arrébb. És ott vannak még a fém tálcák és egyéb eszközök. Nem írtam, a ház szerkezete monolit vasbeton. Nem csak viszi, de még fel is erősíti a hangokat. És mivel a gépek hangosak, a dolgozóknak kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást, így mi is halljuk őket. Így leírva talán nem tűnik igazán elviselhetetlennek, de saját tapasztalatból írom, őrjítő. A férjem és én hetente talán egy éjszakát tudunk úgy-ahogy átaludni, amikor a fáradtságtól már kikapcsol az agyunk. A többi maga a pokol. Fáradtak, feszültek vagyunk. A gyerekek is sokszor megébrednek éjszakánként, kezdetben nagyon féltek a zajoktól, többször sírva is fakadtak. Most  már tudják, hogy nem az ég dörög, és nem is szörnyetegek vannak alattunk, “csak” a pékek dolgoznak. Nincs a lakásnak olyan pontja, ahol csend van. Ez nem olyan, mint az utcazaj, hogy ha nagyon zavar, becsukom az ablakot.
Azt hiszem, ekkor lettem konfliktuskerülőből harcos. Mert valakik bántják a családomat, a gyermekeimet, és meg kell őket védenem.

Természetesen a problémákat szóvá tettük a tulajdonosnak is. Azt állította, érdekes, csak minket zavarnak. Csakhogy azzal nem számolt, hogy mi találkozunk más lakókkal is. Kiderült, mindenkinek azt mondta, hogy ő az egyetlen panaszkodó.
Azt el kell ismernem, hogy tett néhány lépést, pl. gumilapot tett néhány gép alá, az egyik gép sípolását megszüntette, valamint kiköttette a lakások szellőzőjéből az elszívóját, amiből fokhagymás-fűszeres büdös szag szállt fel egészen a legfelső emeletekig. De még mindig nem tudtunk/tudunk aludni.
Van egy lakásunk, amit eddig szerettünk, ahol a gyermekeinket egy nyugodt, meleg otthont próbáltunk teremteni, de eljutottam oda, hogy gyomoridegem lesz, ha munkából hazafelé tartok, vagy közeledik az este. Tudom, hogy ahelyett, hogy csendben kipihenhetnénk a nap fáradalmait, kezdődik a tortúra. Amúgy szerintem ez már kimeríti az emberkínzás fogalmát.

A többi panaszossal együtt elkezdtük a levelezést a hivatalokkal.