A zajmérésre éppen egy viharos lakógyűlés után került sor.

A lakógyűlésről jut eszembe, hogy néhány apró, de nagyon fontos tényt még nem írtam le.
– Pékség nyitásához nem kell engedély, csak bejelentés-köteles tevékenység.
– Az “új” társasházi törvény szerint nem kell a lakók beleegyezése hasonló tevékenységhez (ha nem tévedek, az egyetlen, amihez a társasháznak hozzá kell járulnia, az az alkoholárusítás).
– A házirend mindenkire kötelező érvényű, ellenben nincs szankcionálási lehetőség azokkal szemben, akik nem tartják be.
Így a mi estünkben a tájékozott ügyintézők, kihívott rendőrök hiába kérdezték döbbenten, hogy ki adott erre engedélyt, mindig csak azt tudtuk mondani, hogy sajnos nem engedély-köteles. És a társasház sem járult hozzá, de nem is volt rá szükség. Megjegyzem, egy kémény építésének engedélyezését kérték, mert a házéba nem köthették be, és ekkor még látványpékség nyitásáról beszéltek (jegyzőkönyv van róla).

A közgyűlésen ismét felmerült a pékséggel kapcsolatos problémánk. Komoly vita alakult ki a lakók között. Mi hiába bizonygattuk, próbáltuk ecsetelni, hogy mit hallunk, hogyan szenvedünk, a pék tagadott mindent. Volt olyan lakótárs, aki a fölötte lakó gyerekek rohangálását hozta fel példának, hogy ő hallja, mégsem zavarja… Vagy az utcazaj. Szinte senki sem értette meg, hogy a gyerekek nem rohangálnak egész éjjel a feje felett, az utcazaj elől be lehet csukni az ablakot. Valaki azt mondta, túl feszültek vagyunk, keressünk fel egy pszichiátert, vagy jógázzunk, meditáljunk esténként. Mi lettünk “a 4 problémás család”.

Ezek után következett a zajmérés. Este 10 körül kezdték. Már ekkor ellenkeztünk, hiszen a munkálatok alattunk később indulnak. Két lakásban és a pékségben mértek. Mértek?! Ott kezdődött a probléma, hogy a pékségbe nem engedtek be senkit, aki felügyelhette volna, hogy valós körülményeket produkálnak. A közös képviselő állt a bejáratnál, de ő bevallotta, hogy fogalma sincs a működésről. Olyan halkan mentek a gépek, mint még soha. Mondtuk is a zajmérőnek, ha garantálják, hogy mindig ilyen csend lesz, mi nem problémázunk tovább. Meghazudtoltak minket a tények, hiszen mentek a gépek, de természetesen határérték alatti eredmények születtek. Egyedül a falra szerelt kompresszor okozott olyan rezgéseket a szobánkban, ami túllépte a megengedett értéket, ennyit kellett kijavítani a pékségnek…. A mérés után olyan büntetést kaptunk a pékségtől, hogy csak na. Zúgtak, csapkodtak, ordibáltak. Ezt mondjuk a mai napig alkalmazzák, csak hogy érezzük, törődnek velünk.
Másnap már írtam is a panaszlevelet az önkormányzatnak, hogy nem fogadjuk el a mérés eredményét. Hiszen a pékség rendelte meg a mérést, ők választották ki a szakértőt, ők egyeztettek vele időpontot, pontosan tudták, mire figyeljenek a nekik kedvező eredmények érdekében. A gépek valószínűleg üresen mentek, az eredmények nem a valós munkavégzés értékeit tükrözik. Hogyan lehetne egy ilyen mérés alapján elbírálni a panaszunkat? (Tudtommal házkutatást sem úgy szokás tartani, hogy előtte szólnak a delikvensnek, készüljön, mert x. napon x órakor mennek hozzá.) Erre nem reagált az önkormányzat, később, mikor ún. kontrollmérésre került sor (ugyanilyen szervezés), kaptunk egy levelet, mi szerint a pékség végrehajtotta a kompresszor rezgéscsökkentését…

Nehogy azt higgyétek, nem forrtak/forrnak bennünk az indulatok. Aggódom a gyermekeim egészségéért, nyugalmáért is, mert őket sem kímélik. Néha sírni, törni-zúzni tudnék a tehetetlenség miatt. Esténként összeszorul a gyomrom, mikor elkezdik alattunk a munkát. Próbálom nem mutatni ezt a gyerekek előtt, de nagyon nehéz. És félek. Félek, hogy egyszer nem tudom visszatartani a férjemet. Már ismerős rendőr is kérdezte, miért nem okoztunk nekik még valami kárt, pl. kocsi megkarcolása, kerekek kiszúrása, stb.? De azt mondtam, hogy én a törvényes utat választom, nem akarok belemenni ilyen harcokba. Különben is, mit érnénk el vele? Ők is tönkretennék a mi autónkat, bedobnák az ablakunkat,…? Mi nehezebben fizetnénk ki a javításokat, mint ők, és a végén még minket büntetnének meg.

Bújtam a törvényeket, rendeleteket. Kerestem, hogy még milyen hatósághoz lehetne fordulni. Megtaláltam az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát. Írtam nekik egy e-mailt, és vázoltam az esetünket. És válaszoltak! Az ombudsman vizsgálatot indított az önkormányzatnál.