Hamarosan újabb tárgyalás. Már semmi biztatót sem látok a helyzetünket illetően. Mintha az összes hivatal, az önkormányzat, szervezet félne a pékséghez nyúlni. Végül is, lassan 3 éve, hogy megjelentek itt, volt idejük beépülni bizonyos körökbe. Hogy miért írom ezt? Hát mert el vagyok keseredve. A hivatalok malmai lassan őrölnek, nehezükre esik bármit is tenni. A saját határozatuk végrehajtásában legalábbis nem nagyon jeleskednek. Biztos meg tudnák magyarázni és indokolni, de nekünk már nagyon nehéz toleránsnak lenni.
Kivételt képez az Építéshatósági Csoport, mert tőlük már tegnap megérkezett a válasz az április 24-én megküldött levelemre. Arról van szó, hogy április 1-jén a jegyző fogadóóráján tájékoztattak minket, hogy az Építéshatósági Csoport a független szakértő mérései alapján januárban(!) zajcsökkentésre kötelezte a pékséget. A pékség természetesen fellebbezett a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőséghez. Hát erről kaptam meg a tájékoztatást, hogy az ő döntésük a mai napig nem érkezett meg. Tippem a következő: A KDV-KF hónapokig gondolkodik azon, hogy illetékes-e vagy sem. Ha illetékes, “váratlanul” napközben kijönnek ellenőrizni, a főpék arról nyilatkozik nekik, hogy minden a szokásos módon zajlik a műhelyben és nincs nagyobb zaj éjszakánként sem, így a hatóság mindent rendben talál és elutasítják az önkormányzat határozatát. Másik lehetőség, hogy nem tartják magukat illetékesnek, visszaküldik a fellebbezést az önkormányzatnak, ahonnan 30 nap múlva elküldik egy másik hivatalnak, vagy éppen nekik, mert ki tudja, jelen esetben a lakásunkban tapasztalható zaj megítélésében ki az illetékes? Az idő csak megy, és a pékségnek dolgozik, miközben mi idegroncsokká válunk. Mindezt tapasztalatból írom, hiszen szeptemberben volt kint ellenőrizni a Zöldhatóság, de előtte több mint 11 hónapig tartott eldönteni, hogy illetékesek-e, majd egészen véletlenül azon a napok érkeztek ellenőrzésre, mikor a pékség gőzerővel készült a független szakértő helyszíni szemléjére. Akkor is mindent rendben találtak…
Tegnap este, mikor hazaért a férjem, megkérdezte, hogy mi történt, nem dolgozik ma éjjel a pékség? Merthogy lekapcsolták a műhelyben a villanyt… Hát leírom, hogy legalább itt nyoma legyen: 2014. május 7-én éjjel dolgoztak a pékségben, de tény, hogy negyed 12-ig nem kapcsolták be a dagasztót, és kopácsolni, csapkodni, rekeszeket húzkodni is csak később kezdtek. 8-án hajnalban a szokásos ébresztő már nem maradt el. Nem tartom kizártnak, hogy valaki figyelmeztette őket: helyszíni szemle várható. Csendben jegyzem meg, többször, írásban is nyilatkoztam arról, hogy kész vagyok beengedni a hatóság embereit a lakásomba, ott meg tudják állapítani, hogy van-e munkavégzés a pékségben, vagy nincs. Eddig még nem éltek a lehetőséggel.
Amúgy eladó a lakásunk. Ideális esetben egy határozott, megfelelő haverokkal vagy összeköttetéssel rendelkező egyén veszi meg, aki az első zajos éjszaka után egyszerűen belenyomja a főpék fejét a dagasztóba. Vagy a tésztanyújtóba, esetleg a zsemleformázóba… űvagy szépen egymás után mindegyikbe. (Persze az is lehet, hogy az új lakók annyira szimpatikusak lesznek a péknek, hogy visszafogják magukat – mert képesek ám rá, hogy szép csendben dolgozzanak -, és csak minket tisztelnek meg a törődésükkel.)
Végül egy kis humor. Még jó, hogy olykor tudunk nevetni magunkon, a helyzetünkön. (Bár nem mindig felszabadult ez a nevetés.): http://www.youtube.com/watch?v=490drYRfkFc