Már attól tartottam, nem lesz miről írnom a következő tárgyalásig.

Tegnap este volt a szakértői helyszíni szemle a pékségben. Előzetesen megkaptuk az értesítést és minden egyebet, amit a törvény előír. Írtam az ügyvédünknek, hogy a férjem, egy másik alperes férje és az egyik tanúnk szeretne jelen lenni a szemlén. Már csak azért is, hogy ellenőrizhessék, mit raktak el/át a pékségben, stb. Hiszen láttuk, amikor gépeket hoztak. Az ügyvédünk azt írta, minden további nélkül bemehetnek, hiszen a szemle is nyilvános, akárcsak a tárgyalás.

Ehhez képest a pékség ügyvédje közölte, hogy személyiségi jogok, üzleti titok, stb. stb. miatt nem mehetnek be a tanúk. A pék is közölte velük: nektek ennyi volt a szemle.
A szakértőket is próbálta sarokba szorítani az ügyvéd. (Ezt a férjem beszámolójából tudom, mert már akkor kötözködtek, mielőtt becsukták volna a tanúk előtt az ajtót.) Sérelmezték pl., hogy nem tájékoztatták őket a múltkori “titkos” zajmérésről. Ennek az lett az eredménye, hogy a kedvükért jövő héten ismét lesz mérés, a pékségben és a mi lakásunkban. Végre lesz egy csendes, nyugodt éjszakánk!
Mondjuk ezzel a méréssel szerintem öngólt lőnek, mert:
– ha csend lesz, akkor mivel magyarázzák, hogy az értesítés nélküli mérésekkor zajosak voltak (plusz itt van az önkormányzati szemléről is a levél, amiben leírják, hogy még az utcán is hallani lehetett a zajt)
– ha zaj lesz, akkor bebizonyosodik, hogy jogos a panaszunk

A szemle alatt én a lakásunkban voltam, és annyit tudok, hogy a dagasztót beindították, mindkét sebességgel meghallgatták. Valamit toltak is alattunk. De csapkodást, kopogó hangokat vagy más géphangokat nem hallottam.
De most jön az, amitől megijedtem. Férjem azzal jött fel, hogy majdnem megverte a főpék. Az történt ugyanis, hogy neki meg kellett kint várni a szakértőket, mert ő engedte le őket a mélygarázsba, tehát valakinek ki is kellett engedni. Mikor kinyitotta nekik a kaput, akkor ment lefele a főpék a barátnőjével és az ügyvédjükkel. A pék támadólag lépett a férjem felé, mintha meg akarná verni. Férjem ellépett az útból, és gyorsan hívta az egyik ismerőst, aki épp a garázsban volt. Így nem lett folytatás. Persze az is lehet, hogy csak provokálni akarták a férjemet, üssön ő előbb, nekik meg rögtön ott lett volna az ügyvédjük, aki szemtanú is lett volna egyben. Szerencsére nem történt semmi. De most már félek. Nem leszek nyugodt, amíg esténként nem ér haza a férjem, vagy reggelente nem ér be a munkahelyére. Tudjátok, ha sokáig nem jelentkezem, akkor a pék volt a tettes… vagy felbujtó.

Amúgy számomra teljesen érthetetlen és abszurd a gondolkodásuk. Tegnap este már a saját ügyvédjük is keverte, ki a felperes, ki az alperes. Oké, mi voltunk a panaszosok a birtokvédelmi ügyben, de hol van az már! Ők pereltek be minket, a bíróságon mi már csak alperesek vagyunk. Ehhez képest a felperes az, aki kötözködik, aki húzza az időt, ő sértődik meg és majdhogynem megveri a férjemet. A felperes az, aki a szemle előtt valamit machinál a gépeivel. Neki van ellenvetése a “titkos” zajmérés miatt, pedig ha tényleg csend lenne és mi csak rosszindulatból panaszoltuk volna be, akkor neki aztán tényleg nem lenne mitől tartania… És a nyilvános szemlére sem enged be tanúkat.
Nincs igazság, ha elveszítjük ezt a pert. Ezt nem lehet ép ésszel és ép idegekkel bírni. És itt vannak a gyerekek: a lányom múlt héten elbóbiskolt az iskolában… A harmadik emeleten lakó kislány is elaludt a délutáni óráján.