Ha az elmúlt hetek történéseit nézem, egyre inkább úgy tűnik, mintha egy burleszk szereplője lennék. Én ugyan baromi rosszul érzem magam benne, de lehet, mások jól szórakoznak.
Az elmúlt tárgyaláson kijelöltünk 2×3 napot a szakértői vizsgálatra. Feltételezem, nemcsak mi, hanem a pékség is ideges volt, hiszen ennek az eredményén sok múlik. Egyik nap kaptam egy üzenetet az ügyvédünktől, hogy vegyem fel a kapcsolatot a szakértővel, egyeztessük a vizsgálat idejét. Kiderült, ő úgy tervezte, hogy csinálnak egy titkos zajmérést (illetve legalább 2 éjjel), amiről nem értesítik a pékséget, majd ha ennek meglesz az eredménye, akkor mennek le hozzájuk “terepszemlére”. Megbeszéltük, hogy elég nehéz hozzánk észrevétlenül bejutni, de majd a garázson át…
Így már azért kicsit derűsebben vártam a vizsgálatot. Egészen aznap délutánig. Hát persze, hogy a pékség is készült, bár szerintem ez nem egészen elfogadható, de a jogban nem vagyok járatos. Történt ugyanis, hogy alig értem haza a gyerekekkel délután, mikor kinézve az ablakon egy ismeretlen kisteherautót vettem észre a feljárónál, mellette a főpék beszélgetett egy férfival. Rögtön gyanús lett, arra gondoltam, mi van, ha kicserélik a gépeket, hiszen a következő tárgyaláson be kell mutatniuk a tanúsítványokat, papírokat, és elég nehezen “vallotta be” a főpék, hogy használt vagy felújított gépei vannak. Sajnos úgy álltak, hogy hiába volt nyitva a teherautó hátsó ajtaja, nem láttam be. Hívtam a második emeleten lakó panaszostársamat, hogy nézzen ki, hátha tőlük többet látni. Beigazolódott a gyanúm, tényleg gép volt a teherautón, illetve annak egy része. Lehet, hogy a többit már korábban kipakolták, ezt nem tudom. A lényeg, hogy a barátnőm fényképezett, én meg remegő gyomorral vártam a fejleményeket. Természetesen észrevették a fotózást, és amikor kiemelték a gépet, úgy körbeállták, hogy nem lehetett lefényképezni, be kell érnünk egy olyan képpel, ami még a teherautóban örökítette meg. Ettől kezdve nagyon figyeltük őket, és nem hiába! Két nappal később újabb gép érkezett, erről már én is tudtam jó képeket csinálni. Mivel nem vagyunk itthon egész nap, több cseréről nem tudunk, de szerintem ezek a képek is bizonyítják, hogy megváltoztatták azokat az állapotokat, amik a tárgyalás és a panaszunk idején voltak. A gépek valamivel csendesebbek lettek, a csapkodás és húzkodás megmaradt. Kivételesen azért drukkoltunk, hogy elég hangosak legyenek a mérés alatt.
Eljött a zajmérés éjszakája. Szervezkedtünk, csendben, titokban csempésztük fel a szakértőket a lakásokba. Kiköltöztünk a hálószobából, oda tették a műszert. Este 10-től se tévé, se rádió, olyan csendben voltunk, mintha nem is léteznénk, nehogy megzavarjuk a felvételt. A fiúk a pékségben szépen dolgoztak, így értékelhető eredmény született. Nade! Nálunk valamiért mindig van egy kis homokszem, ami megakasztja a folyamatot.
A mérés utáni reggelen jöttek a műszerekért, és pont a szomszédommal futottak össze a bejáratnál. Ő egyébként az a személy, aki nem hallja a gépeket és nem is zavarja a zaj. Illetve a kiszállítás miatti rekesztologatás és kocsizörgés igen, de ettől függetlenül aláírta ő is és a felesége is a péknek, hogy csend van a házban. Igaz, ő írt hozzá egy megjegyzést a rekeszekről, de az senkit sem érdekelt a tárgyaláson, ő volt az egyik fő érv ellenünk. Szóval ez az ember kifaggatta a szakértőket, hogy kihez jöttek, mit csinálnak, stb. Teljesen kiakadt, hogy nála miért nem mérnek, és egy vadidegen embernek előadta a panaszait, hogy egyszer mondott nekünk ellent, azóta kihagyjuk, pedig nála lehetne mérni az erkélyen is…. stb. Majdnem megbeszélte a szakértővel, hogy legközelebb az ő lakásában is legyen mérés. Nagyon megsértődhettek ránk, mert aznap délelőtt összefutottam a feleségével, próbáltam neki elmagyarázni, hogy a bíró jelölte ki a lakásokat és ő rendelte el a mérést, de ő otthagyott a lépcsőházban. Ez az eset remélhetőleg nem befolyásolja a mérést, de engem bánt, valahogy szeretném tisztázni a dolgot, végül is egymás mellett élünk valószínűleg még évekig.
A másik apró homokszem nem is olyan kicsi. A második mérésre szintén a garázson át csempésztem fel a mérőket. Mikor kinyitottam nekik az ajtót, két kocsi állt a lejáró tetején: ők és a pék. Én ezt akkor még nem tudtam, a szemembe világítottak a lámpáik. A pék akkor gurult le, mikor a szakértők pakolták ki a műszereiket. Gondolom, rögtön rájött, hogy mérés lesz.
Kikerültek a műszerek, egy a hálószobába, egy az erkélyre, hogy a rekesz- és kocsimozgatást is mérjék. Vártam, csend volt. Egyszer csak beindult a dagasztó, de nem a régi helyről, hanem mintha a szomszéd lakása felől jött volna a hang… A másodikon lakó vidáman írta skype-on, hogy milyen jó hangosak a gépek, tutira túllépik a határértéket, a mi lakásunkban meg alig lehetett hallani. Hát így jártunk. A műszereket én önhatalmúlag nem költöztethettem át, ellenben a pékségben átrakták a gépeket az üzem másik végébe. Hajnalban láttam, a szállító is úgy tolta a kocsit a furgonhoz, mintha tojásokon lépkedne. Szerencsénkre csapkodás és tologatás volt az üzemben, remélem így is minket igazol majd a mérés eredménye. Pár nap múlva többet tudok talán.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: