Kb. másfél hónappal ezelőtt férjem egy újságíró ismerősével beszélgetett a pékséggel kapcsolatos problémánkról, és néhány nappal később megjelent egy cikk, ahol többek között a mi esetünket is megemlítették pár sorban. Igaz, hogy beszélgettünk már arról a többiekkel, hogy ha a hivatali út nem vezet sehova, akkor a médiához fordulunk, de ez a cikk nem egy megtervezett akció volt. Mindegy, tulajdonképpen örültünk neki, de értelmét nem láttuk.
Aztán néhány nap múlva kaptam egy e-mailt egy hölgytől. Az újságon keresztül jutott el hozzám. Az ő társasházuk is hasonló problémával küzd, pontosabban náluk még nem nyitott meg a pékség, de legutóbbi információim szerint már csak napok kérdése. Találkoztunk, tapasztalatot, ötleteket cseréltünk. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, beszámolunk egymásnak a lépésekről, eredményekről. Ezt követően még hárman kerestek meg – volt, aki ezt a blogot olvasva talált rám. Ezek szerint nem egyedi az esetünk, és vagyunk egypáran, akik hajlandóak harcolni, küzdeni a saját érdekük védelmében. És ez nagyon jó! Ha minden igaz, a közeljövőben személyesen is találkozunk, összeülünk egy beszélgetésre, ún. workshop-ot csinálunk.

Szóval csak azt akarom mondani, illetve írni, hogy érdemes összefogni. Szerintem nálunk is sokat számított, hogy nem egyedül indítottam a birtokvédelmi eljárást, később pedig ha nem is panaszosként, de tanúként több lakó is mellénk állt. Így nagyobb súlya lett a panaszunknak.Menet közben tartjuk egymásban a lelket (vannak nézeteltérések, stb.), megoszthatjuk a feladatokat (postázás, aláírásgyűjtés), együtt agyalhatunk,… A bajoknak, a gondoknak is van közösségépítő erejük.

Felmerült az ötlet, hogy többen összefogva kérjük a Társasházi Törvény módosítását, hiszen pár évvel korábban még a lakók beleegyezése kellett az üzleti/ipari tevékenységek végzéséhez, de ezt eltörölték. Ehhez mondjuk még kevesen vagyunk – vagy csak nem tudunk egymásról – , de egy próbát talán megér. Ez még azonban a távoli jövő, önző módon sokkal jobban érdekel, hogy mi lesz a perünk, a pékséggel folytatott harcunk vége, illetve vége lesz-e egyáltalán.

Most egy kicsit reménykedek. Tegnap kaptam levelet az önkormányzattól. Két hete előzetes értesítés nélküli helyszíni szemlét tartottak a pékségben (erre kötelezte őket a kormányhivatal). Illetve tartottak volna. Én is felriadtam egyik éjszaka a nagy dörömbölésre. Láttuk, hogy az önkormányzattól itt van, aki a birtokvédelmi ügyeket intézi egy kollégájával, ráadásul rendőrökkel. Aztán csend lett. Hát az történt, hogy már a pékség bejáratától méterekre hallották a morajló hangot és az emberek hangját. A zúgás és morajlás később felerősödött. Be akartak menni helyszíni szemlét tartani, de hiába kopogtattak. Az egyik alkalmazott résnyire kinyitotta ugyan az ajtót, de közölte, hogy a főnök utasítására senkit sem engedhet be. Ekkor kérték a rendőrség segítségét, de ha jól értelmezem a levelet, akkor így sem jutottak be a péküzembe. Ennek ellenére megállapították, hogy a pékség nem tartja be a birtokvédelmi határozatot, ráadásul meggátolták a hatóság ellenőrzését, így ismét kirótták rájuk azt a büntetést, amit a kormányhivatal megsemmisített. Így most újabb bizonyítékunk van arra, hogy a pékség zajos, ráadásul ez egy hivatalos levél a Hatósági Csoporttól. Remélem, a bíró is figyelembe veszi.
Ismét egy szalmaszál, amibe reménykedve kapaszkodunk.