Megvallom őszintén, sokkal jobban tartottam a birtokvédelmi meghallgatástól, mint a munkaügyi perem 2 nappal korábbra kitűzött tárgyalásától. Bújtam a netet, törvényeket, bírósági határozatokat kerestem, minden apró szalmaszálba próbáltam belekapaszkodni.

A meghallgatás napjára az egyik panaszostársam megbetegedett, őt a férje helyettesítette. Az iroda előtt várakoztunk, mikor megjelent a pékség üzembentartója egy ügyvéddel. Na, ekkor görcsbe rándult a gyomrom! Mert egy pékkel küzdeni még csak-csak, de egy felkészült ügyvéddel…

Hamar kiderült, hogy az ügyvéd egy arrogáns, az ember torkának ugró típus, ráadásul még az igazság elferdítésétől sem riad vissza. Bár gondolom ezt a másik fél egész másképp értékeli, és bocsánatot kérek az ügyvédektől is, nem általánosítok.
A meghallgatás alatt előadtuk, hogy milyen zajokat hallunk, mikor. Valamennyien fenntartottuk a beadványban is leírt kérésünket, miszerint a pékség tartsa be a házirendet, ne dolgozzon éjszakánként.
Az ügyvéd részéről olyanok hangzottak el, hogy ez túlkapás részünkről, illetve “…lehet paranoidnak nevezni, ami nem birtokvédelmi igénnyel orvosolható”. Lényeg a lényeg, az ügyvéd mindenképpen azt akarta bizonyítani, hogy minket csak pszichésen zavar a pékség működése, ezt kötelesek vagyunk elviselni, nem indokolt a birtokvédelmi eljárás.

Hivatkoztam Magyarország Alaptörvénye által biztosított jogainkra. Hivatkoztam a gyermekek jogaira, amit szintén az Alaptörvény tartalmaz. Hiszen előfordult egyszer, hogy az akkor 3 éves kisfiam elaludt a fáradtságtól a bölcsőde udvarán. Mi állítottuk a magunk igazát, az ügyvéd megtámadta minden állításunkat (ez volt a dolga, tudom). Szerencsére volt egy zajmérési jegyzőkönyv is, első nekifutásra ezt is elutasították, mert szerintük hamisíthattuk is a zajokat.

A meghallgatásnak az lett a vége, hogy 15 napon belül a pékség képviselője bizonyítási indítványt tesz. Úgy éreztem, semmit sem léptünk előre, sőt. Újabb időhúzás. Ők tovább zajongtak éjszakánként, mi továbbra sem aludtunk. És még mindig  – a mai napig – itt van a kérdés: minek a házirend, ha csak elvileg köteles mindenki betartani? Miért vették el a társasházaktól azt a jogot, hogy a lakók megszabhassák, milyen üzleti tevékenység folytatható az épületben?

Az újabb meghallgatást 2 hónappal későbbre tűzték ki. Hát igen, az önkormányzat sem igyekezett lezárni az ügyet, a 30+30 napon már rég túl voltunk. De a legmegdöbbentőbb az volt számomra, hogy a pékség ügyvédje azt akarta bizonyítani, a zajok nem a pékségből származnak, hanem mi, konkrétan a férjem kelti azokat, és a többi panaszost a hatóságokkal együtt megtévesztjük. Be is idézték tanúnak a pékeket.

Furcsa dolog a jog. Adott egy lakóépületben egy péküzem, amiről mindenki tudja, hogy éjszakánként dolgoznak, gépekkel, rekeszekkel, az emberi munkavégzés is zajjal jár. És mégis tehetetlenek vagyunk velük szemben. Nem tudjuk bizonyítani, hogy zaj van, nem tudjuk elérni, hogy a birtokunkban ne zavarjanak, hogy ne kialvatlanul, stresszesen járjunk munkába, iskolába. A hivatalok egymásnak tolják az ügyet, vagy ha az egyik hoz egy határozatot, akkor azt a másik megsemmisíti. Lassan két éve küzdünk. Eddig bármi történt, mindig a pékség jött ki nyertesen belőle.
Ha tehetném, már rég elköltöztünk volna, de így elértéktelenedett az ingatlanunk, ráadásul ki venne lakást egy péküzem fölött?