Az éjszakáink továbbra is borzalmasak, eredményre nem jutottunk, de most már rengeteg hivatal, ügyintéző tud a problémánkról.
Szóltunk természetesen a közös képviselőnek, ő próbált tárgyalni a pékséggel, de olyan – szerintem – eszement ötlet is született ebből, hogy az utólagos hangszigetelést mi fizessük ki, akiket zavar a működés. És persze továbbra is ott volt a rengeteg ígéret, hogy a pékségben mindent megtesznek a nyugalom érdekében, ha zaj van, hívjuk őket nyugodtan.
Volt is egy kellemetlen esetünk. Férjem szólt a vezetőnek, hogy nagyon hangosak. Késő este feljött hozzánk a pék, férjemet leküldte a műhelybe ellenőrizni. Beindították a gépeket, és alig lehetett hallani valamit. Én égtem, és hiába bizonygattam, hogy ez máskor érdekes módon sokkal hangosabb, az lett a vége, hogy mi lihegjük túl a dolgot. Férjem feljött, mondta, hogy tényleg ment a dagasztó… Aztán lefeküdtünk, és nemsokára újból hallhattuk a helikopter-szerű hangokat. Kiderült, hogy míg a férjem lent volt, üresen mentek a gépek… ügyes.
Szóval összefogtunk páran, és írtunk az önkormányzatnak, több lakó is aláírta. És vártunk. És nem történt semmi. És továbbra sem aludtunk. Ilyen álmatlan éjszakákon, mikor a világot, de legalább a pékséget fel tudtam volna robbantani, születtek az első levelek. Szinte minden szóba jöhető hivatalt, osztályt és csoportot elárasztottam a panaszlevelekkel, és mindig pislákolt bennem egy kis remény, hogy talán valamelyikkel eredményt érek el.
Tapasztalatok, és talán másoknak is segít:
– Általában 30 napos határidőt szabnak meg az ügyintézésre, válaszadásra, és ezt mindenhol be is tartják, még véletlenül sem kapkodják el a dolgot. De nekünk nem kell megvárni a 30 napot, főleg ha van másik panaszos-társunk, ő is adhat be panaszt.
– Az e-mailben beadott panaszokat, leveleket is elfogadják a legtöbb helyen. Mondjuk tudok kivételt, a mai napig nem válaszoltak az e-mailemre, pedig a honlapjukon szerepel az elérhetőségek között.
– A lehető legtöbb helyre írni kell, az sem baj, ha egymástól függetlenül többen (én megírtam a leveleket, és a társaknak csak annyi dolguk volt, hogy aláírják, esetleg becopyzták). Volt, hogy a címzett az önkormányzathoz továbbította a panaszunkat, így aztán tudták ott is, hogy nem állunk meg, minden lehetséges fórumot megkeresünk. Vagy az elutasító válaszlevelekben pontosan megadták azokat a törvényeket, rendeletek, amik miatt nem ők, hanem másik hivatal az illetékes, és erre az adott hivatalnál már lehetett hivatkozni az újabb levélben.
– Érdemes felvenni a kapcsolatot az önkormányzati képviselővel, végül is értünk dolgozik, az is nyomatékkal bír, ha ő is utánanéz az ügynek.
– Nem szabad szégyellősnek lenni, el kell menni lakossági fórumra, ahol a nyilvánosság előtt kell elmondani a panaszt, segítséget, választ kérve a képviselőktől, polgármestertől.
– Gyűlölök panaszkodni, de nem elég egyszer megtenni. Ha folyamatosan fennáll a probléma, akkor folyamatosan panaszkodni kell, különben azt hiszik, már minden rendben, vagy nem is volt akkora a gond, mint az elején állítottuk.
Nem szabad feladni, megállni. Érdeklődni kell telefonon is, hogy áll az ügy, történt-e valami intézkedés? A mi esetünkben pl. nem tájékoztattak minket, néha kaptunk egy levelet a jegyzőtől vagy a Hatósági Irodától. Az egyik legnagyobb eredmény az volt, hogy kb. 4-5 hónap huzavona után zaj- és rezgésmérésre kötelezte az önkormányzat a pékséget. Na, az is egy szép történet.