Kisebb-nagyobb, most is folyó küzdelmeimet próbálom lejegyezni. Azt nem árt tudni rólam, hogy tipikus konfliktuskerülő mérleg vagyok. Nem bírom a káoszt, a bizonytalanságot. És kérni, könyörögni, követelni sem tudok, illetve tudtam. Két gyerek megváltoztatja az embert. Az elmúlt időszakban volt részem munkaügyi perben, birtokvédelmi eljárásban, és ez utóbbiból kifolyólag hamarosan bírósági tárgyalásom lesz.
Évfordulót ünneplek. Ma egy éve közölte velem és társaimmal a főnököm, hogy szeptembertől az új vezetés nem kíván velünk dolgozni. Nem törtem össze nagyon, voltak már előjelek, rezgett a léc hónapok óta, így inkább megkönnyebbültem kicsit, hogy végre biztosat tudok. És persze a kétségbeesés is ott volt, hogy mi lesz most velünk?
Szóval a kezdetek. Mikor közeledett a GYED vége, bementem a főnökömhöz megbeszélni a visszatérésemet. Akkor még úgy tűnt, minden rendben lesz, bár egy kicsit más munkaterületre akart irányítani, mint a korábbi volt, de nem számított, minden szép volt és jó. Aztán valamivel később már olyan munkafeltételekről beszélt, amikről pontosan tudta, hogy nem tudom elfogadni. Persze, rögtön leesett, neki vissza kell vennie, de ha én mondok nemet, akkor ő csak jól jöhet ki az ügyből. Nekem pedig nem jár semmi. Nem hagytam magam, vitatkoztam, érveltem. Végül úgy váltunk el egymástól, hogy hívjam pár nappal később, addig átgondolja, mit tehet. Hihetetlen szerencsém volt, hogy az a kolléga, aki az én korábbi munkakörömet látta el, hirtelen felmondott. És ehhez jött még egy kedves kolléganőm segítsége, aki rá tudta venni a főnökömet, hogy vegyen vissza, hiszen most szükség van rám. Volt munkám, volt fizetésem, de ennyi. A visszatérésem körülménye mindenre rányomta a bélyegét. Egyes kollégák viselkedése is megváltozott, hiszen tudták, hogy valójában nemkívánatos személy vagyok. Én meg csendben tettem a dolgom, kerülve minden konfliktust, mert a fizetésemre szükségünk volt.
De harcossá nem ekkor váltam, hanem néhány hónappal később.
A társasházban, közvetlenül a lakásunk alatt nyílt egy pékség. Nem csak a bolt, maga az üzem is itt működik. Az első éjszaka döbbenetes volt! Nem akartuk elhinni, hogy ilyen lehetséges: gépek, emberek zörögtek, kopácsoltak alattunk, a lakásunk megtelt a kelő majd sülő tészta és a húsos töltelékek szagával. A férjem ment is a tulajdonoshoz panaszra, aki nem értette, mi a problémánk, de megígérte, minden rendben lesz. Hát, nem lett. A harc még ma is folyik. Azt hiszem, lassan a probléma szakértője leszek. Folyt. köv.